Születhet-e kortárs otthon műemléki környezetben, kompromisszumok nélkül?

Megbízónk egyedi karakterű, nagyvonalú otthont szeretett volna: tágas belső terekkel, erős térélménnyel és közvetlen kertkapcsolattal. A nappali a félnyeregtető legmagasabb pontjáig nyitott belmagassága, valamint a nappali és a hálózóna által közrefogott, japánkertes félátrium már az első pillanattól a koncepció része volt.

A telek hagyományos, falusias utcaképben fekszik, a szomszédban műemléki környezet áll. A kérdés az volt, hogyan születhet karakteresen kortárs, nyitott otthon úgy, hogy közben megőrizzük a hely léptékét és építészeti érzékenységét.

A műemléki szomszédságot nem korlátnak, hanem mércének tekintettük. Már a korai fázisban egyeztettünk Dabas főépítészével, és vele együtt vizsgáltuk a tömegformálást, az anyaghasználatot és a kortárs megjelenést.

A megrendelő erős elképzelését nem újragondolni, hanem építészetileg pontosítani kellett. A telek hosszoldalán, az utcával párhuzamosan felfűzött terekhez a félnyeregtetős és lapostetős tömegek finom kompozíciója illett. Az alaprajz szinte a megrendelő legelső kézi rajzát követi, a homlokzat pedig pontosan az első tervezői skicc szerint épült meg.

Elkészült az engedélyezési és a kiviteli tervdokumentáció, a ház 2025-ben átadásra került. Karakteres, kortárs otthon született, amely egyszerre hordozza a megrendelő eredeti vízióját, és illeszkedik a helyi építészeti környezethez.

Egy határozott megrendelői vízió és a helyi kötöttségek nem zárják ki egymást. A jó tervezés nem kompromisszumként kezeli a korlátokat, hanem olyan megoldássá formálja őket, amely megőrzi az ügyfélnek fontos térélményt és karaktert. A tapasztalt tervező nem elvesz az elképzelésből, hanem segít azt pontosabban, biztonságosabban és megvalósítható formában létrehozni.